Valódi megbocsátás?! Ez mi?

Megbocsátok neki. Ez mi? Nagylelkű vagyok vele? Mit és miért is kellene bárkinek is megbocsátanunk?

A szüleink nevelnek bennünket, ahogy a sorsuk és tanulási folyamatuk engedi nekik. Meg kell tanulnunk értékelni azt, amit kapunk, kaptunk tőlük. Hálás lenni nekik azért, hogy megszülethettünk.

Már gyerekkoromtól kezdve meg kellene, hogy tanítsák nekem, hogy  minden régi viselkedésem majd valamikor, valaki viselkedése által fog visszatérni hozzám.

A viselkedéseddel Te emlékeztetsz, hisz már elfelejtettem, hogy rég én is viselkedtem így másokkal, ami nem múlt el nyomtalanul.

Az általad bennem okozott érzésekért hálás vagyok, hisz egyrészt megtapasztaltam azt az érzést, amit én keltettem másokban, másrészt együtt érzőbb emberré váltam.

Nincs mit megbocsátanom neked, ha valakinek a viselkedésén el kell gondolkoznom az Ön magam, hisz te vagy az én tükröm.

Tisztellek, becsüllek, értékellek, hisz felismertem, hogy a viselkedéseddel mire tanítottál meg engem, ami pozitív változást hozott az én életembe.

Ha  megbocsátok neked, akkor elnéznem a viselkedésedet, de nem tanultam a tanításodból semmit. (Piros Katalin)

 

No Comments Yet.

Leave a comment

*