A jelenben éled meg a múltad

A múlt tényleg elmúlt?

Nem, csak egy időre, pihenőpályára áll, aztán majd valamikor felbukkan az életünkben.

Egyik pillanat követi a másikat, így minden pillanat nagyon gyorsan múlttá válik.

Ebből adódóan, amikor valaki viselkedik valahogyan, az igen gyorsan a múltban elkövetett cselekedet lesz.

 

Példa:

Amikor nem fizetem be a kötelezettségeimet, egy idő után számon kérik, behajtják rajtam, még kamatot is fizetettnek velem.

Hibáztathatok másokat, nem változtat a helyzetemen.

A számonkérés, kamatfizetés azért történik, mert a múltban nem csináltam meg a feladatomat. A jelenben a büntetés által tanulom meg a kötelességem elmulasztásáért a felelősséget felvállalni.

A múlt csak egy időre tűnik el, majd visszatér a jelenbe, hogy szembesítsen bennünket a hibáinkkal.

Ha azt az elvet követjük, hogy nincs múlt, akkor azt is el kellene fogadnunk, hogy senkit nem vonhatunk felelősségre, nem ítélhetünk meg. A cselekedete ez által a tanítás által semmissé válik, hisz a múltban követte el.

Miért vonjuk felelősségre, ítéljük meg a gyilkost, a tolvajt?

A múltban követték el a tetteiket, mégis a jelenben vonja kérdőre és ítéli el a bíróság őket.

Az ok igen egyszerű, elkövettek valamit a múltban, amiért vállalniuk kell a jelenben felelősséget.

Az élet nem tesz különbséget, minden embernek el kell számolnia a múltbéli viselkedéseivel, bármilyen kicsi is az, és azokért megtanulni, felelősséget vállalni a JELENBEN.

(Piros Katalin)

 

No Comments Yet.

Leave a comment

*