Hisztis gyerek nincs

Te kedves olvasó gondoltad volna, hogy a gyereked, vagy épp az unokád viselkedése számodra egy útmutató lehet? Évekkel, évtizedekkel ezelőtt jó magam sem.

Amióta megértettem, megtapasztaltam, hogy a gyerekeim, unokáim viselkedése által nagyon sokat tudok változni, változtatni, azóta élek ezzel a lehetőséggel, figyelem az üzeneteiket.

Példa:

A fiatalabb gyerekem 3 éves volt, amikor a reggeli rohanásban, rágógumit szeretett volna. Megígértem neki, hogy délután megvesszük, akkor elfogadta. Délután természetesen ismét rohantunk, próbáltam elodázni a dolgot, mondván később vesszük meg. Nem azzal volt a gond, hogy nem akartam megvenni.

Természetesen a gyerek nagy hisztit rendezett (jogosan), amit akkor ott nem tudtam kezelni. (nem vagyok rá büszke)

Ezt a történetet sokszor átbeszéltük, a kapcsolatunk is jó volt, ám az unokámmal (aki szintén 3 éves volt) és a gyerekemmel közösen megéltünk egy hasonló helyzetet.

A különbség annyi volt, hogy a gyerek rágógumi helyett télvíz idején fagyit szeretet volna, amit az Anyukája nem vett meg, nem a tél miatt, hanem mert ha leette volna a kabátját, nehezen száradt volna meg.

Sima tölcsért akart neki venni.

( Visszagondolva levehettük volna róla a kabátot, de egyikünknek sem jutott eszébe.)

A gyereknek nem kellett a tölcsér, hisztizni kezdettAz Anyukája akkor ott nem tudta kezelni a helyzetet, (mint annak idején én sem, a szituációban önmagunkat láttam)

Felvettem a gyereket, elkezdtem elterelni a figyelmét, így megúsztuk a nagy hisztit.

Elindultunk haza, útközben azon töprengetem, mit is akar megmutatni nekem ez a helyzet.

Villámcsapásként hasított belém a felismerés, a gyerekem és az én hasonló helyzetemet mutatta meg, mennyire nem kezeltem jól, ígértem neki valamit, amit nem tartottam be, ő jogosan háborodott fel.

Hamarosan találkoztunk, átöleltem és bocsánatot kértem tőle.

Nem mondtam miért, de ő tudta.

A válasz: Anyám szárnyal a lelkem.

Mindketten boldogok voltunk.

A következő héten ismét hárman mentünk a West Endbe. Az unokám a placon kirakott csokoládékat, játékokat megnézte, de nem kért semmit tőlünk. A gyerek hívta fel a figyelmemet rá.

Ekkor értettem meg helyére állt végre a rend, mert átéreztem mit érzett a gyerekem, felvállaltam a saját felelősségemet, tudtam bocsánatot kérni.

Tudom nehéz az önszembesülés, ráadásul úgy gondoljuk, mi a felnőttek sokkal jobban tudunk dolgokat, és a gyereknek az a dolga, hogy szót fogadjon. A gyereknek van egy sorsa, vannak feladatai és aszerint fog viselkedni.

Hálás vagyok az unokámnak, a viselkedése hozzá segített a felismeréshez, hogy mennyire nem tudtam kezelni a helyzetet, hogyan érezte magát a gyerekem, és a bocsánatkérésem által a negatív érzések pozitívvá alakultak.

Tanulja meg a környezetének üzeneteit olvasni.

Bővebb információ: Valódi önismeret titka

Ha tetszett a bejegyzés kérlek oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel. Adjuk meg az esélyt a gyerekeinknek, hogy kevesebb haraggal, sérelemmel induljanak neki a nagy betűs életnek.    (Piros Katalin)

No Comments Yet.

Leave a comment

*