A harag rossz tanácsadó

Van egy ilyen közmondásunk. Nagy igazság van ebben a rövid mondantban, milyen egyszerű is lenne, ha tudnánk egyből alkalmazni, de nem tudjuk.

Ahhoz a fejlődési folyamathoz, amit végig kell járnunk,  vannak helyzetek, amelyekben érzéseket élünk meg. Ezeket nem tudjuk kikerülni,  meg kell élnünk, tapasztalnunk, hogy levonhassuk a tanulságot.

A harag érzése is egy ilyen megtapasztalás, a mai világunkbanegyre több mindenért haragszunk. Nagyon megkeseríteni az életünket, mégis csináljuk, mert ezt az érzést is ismernünk kell.

Miért is haragszunk? nem úgy alkulnak a dolgaink, ahogyan mi elképzeltük, a másik ember nem úgy viselkedik ahogyan mi elvárjuk tőle.

A családi karmáink szerint ugyanazokat az eseményeket, érzéseket éljük meg, mint a szüleink, nagyszüleink.

A kibillent érzelmi lenyomatot, melyet a felmenőink hagynak itt, a következő generáció valamelyikének kell kiegyenlítenie.

Példa:

A férjem halála után, bepereltem a háziorvosunkat. Haragudtam rá, mert úgy éreztem, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy megfelelően legyen kivizsgálva a férjem.

Menet közben ő felajánlott egy összeget, amit ügyvédi javaslatra nem fogadtam el. (nem kellett nagyon bátorítania.)

A per eltartott közel 9 évig, természetesen elveszítettem, mondhatnám, mert ilyen országban élünk stb., de nem, nem hibáztatok senkit.

Másodfokon is vesztettem és ezt úgy tudtam meg, hogy kaptam egy felszólító levelet az orvostól, hogy fizessem meg a költségeit.

Természetesen ismét haragudtam, de most az ügyvédre. Beszélgetésünk során eljutottunk addig a pontig, amikor azt mondta pereljem be. Épp mondani akartam, hogy nem beperelem, hanem feljelentem a kamaránál, amikor kinyílt az ajtó és kihívta a kollégája.

Amíg vártam, hogy visszajöjjön, belém hasított a felismerés, ISMÉTLEK!

Haragszom és őt is fel akarom jelenteni, mint az orvost.

Tudtam, hogy azt a helyzetet, ami ezzel jár, nem szeretném még egyszer átélni, mire visszajött, megnyugodtam, normálisan átbeszéltük, hogy milyen lehetőségeim maradtak.

Miért kellett megélnem? Mert a nagyapámat 35 évesen hasba szúrta egy férfi, és 11 nap után belehalt a sérüléseibe. A férfi első körben 11 évet kapott, viszont a szülei elintézték, hogy a 11-ből csak 1 év et kellett leülnie.

A nagymamám is hadakozott ez 1 év büntetés ellen. Vesztett, a haragját, gyülöletét sosem tudta elengedeni a férfi és a családja iránt. (Agyér görcsben halt meg)

Ő is, és én is igazságot, és egy őszinte bocsánatkérést szerettünk volna, amit egyikőnk sem kapott meg.  

Ma már tudom egyrészt nem ez a fontos, másrészt ha visszagondolok az akkori helyzetre, valamilyen szinten kaptam bocsánat kérést, csak a haragom miatt nem jutott el hozzám.

Az én igazságom és az a felsőbbrendű akarat ami vezérel bennünket sosem fog megegyezni.

Ahhoz, hogy azon a fejlődési folyamaton keresztül menjek, amit az élet elrendelt nekem a születésemkor, kiegyenlítsem a családban ott maradt negatív érzelmi lenyomatot, az orvosnak, pontosan úgy kellett viselkednie velünk, ahogyan viselkedett.

Amikor ezt megértettem, átéreztem, elmúlt belőlem a harag gyülölet.

Az érzés után a cselekedett következett. Felhívtam és elmondtam neki, hogy nincs bennem harag iránta, bocsánatot kértem tőle  amiért bepereltem, és őszintén sajnálom, hogy nem hallottam meg amit kért tőlem.

Így ez a családi karmikus kapcsolódás, kiegyenlítődött, értelmet nyert.

Nekem kellett megtanulnom több dolgot

  •  amit felajánl az élet, azt fogadjam el (nem fogadtam el, így én jártam pórul)
  • ne ítélkezzek, ne akarjak igazságot szolgáltatni, majd az élet elrendezi.
  •  a harag rossz tanácsadó, nem visz előrébb.
  • elfogadni, minden ember öntudatlanul a kapott szerepe szerint cselekszik, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogyan alakulniuk kell, amiből én tanulhatok, jobb, felelősség teljesebb, és együtt érzőbb emberré válhatok.
  • legközelebb, ne a haragom vezéreljen, hanem próbáljam meg az adott helyzetben felismerni, mire is akar megtanítani az élet.

( Piros Katalin)

 

No Comments Yet.

Leave a comment

*