Az élet értelme

A következő kérdéseket kaptam

" Mindig értelmetlennek érzem magát az életet, és úgy érzem tudnom kell miért élünk, ha születésünk óta halálra vagyunk ítélve? Minden élet csupán a halálról szól. Bármit teszünk, bármit termelünk, akármit hozunk létre, az meg fog semmisülni.

Nincs semmi ami örök lenne. Nincs életutam mióta megszülettem. Nem tudok részt venni a játékban mert nem értem az értelmét."

Valóban tudnunk kell miért élünk? Valóban olyat kell alkotnunk ami örök?

Ha két oldalról kezdjük megvizsgálni az élet értelmét, akkor az egyik nézőpont szerint semmi értelme.

Ha a másik oldalról nézem, akkor kell keresni az élet értelmét? Érdemes elvárásokat felállítani?

Amit az életben teszünk csinálunk, annak mindig van értelme. Minden helyzet amelyben érzéseket élek meg előrébb visz, hisz együttérzőbb emberré válok általuk.

Amikor játszom, annak is van értelme, élvezem a  játék örömét.

Élvezem a nyerés örömét és elfogadom a vesztés érzését is, hisz az élet mindig két polusú.

Játék közben is érzéseket tanultam megélni.

Valóban azzal kell foglalkozni, hogy halálra vagyunk ítélve? Ahelyett, hogy a születés és a halál közötti időszakban élveznénk azokat a dolgokat, amelyek körülvesznek bennünket. Hálásak lennénk a sorsnak és tudnánk értékelni, hogy egészségesek vagyunk. Helyette olyan kérdésekre akarjuk a választ, amelyekre soha nem fogjuk megkapni, mert nincs jelentősége.

Kell, hogy bármi örök és maradandó legyen? Nem.

Már azzal maradandót alkottam, ha egy másik embernek segítettem, vagy igyekszem a gyermekemet, a páromat feltétel nélküli szeretni. Ezt meg kell tanulni látni és értékelni. Ez is a játék része.

Mindig a nagy dolgokra vágyunk, holott az aprók dolgokamelyekre szükségünk van mindig körülöttünk vannak.

 

2 Responses

  1. szilvi
    A levél tartalma engem arra emlékeztet, mikor nehéz helyzetbe került, vagy viszontagságokon keresztül menő emberek azt kérdezik, hogy "miért pont velem történik ez?"," hogy lehet, hogy én, pedig bezzeg a másik", "miért kell nekem ennyit szenvedni, nem ártottam én senkinek", illetve ezt fokozva " miért állít engem a Sors ilyen helyzetbe/ büntet engem az Isten ezzel vagy azzal". IgeHolnap 9 kor akarok elmenni, addigra azért hazaérsz?n, egyrészt szerintem azért, hogy fejlődjünk. Másrészt szerintem se biztos, hogy olyan kérdésre kell választ követelnünk, ami nem a mi kompetenciánk. Vagy esetleg nem akkor és ott kell választ várnunk, de azis lehet, hogy nem jó kérdést teszünk fel. ( mint ahogy kérni se mindegy, hogy hogy kérünk, és mikor , arról nem is beszélve, hogy nem is mindig tudjuk azt kérni, amire valóban szükségünk van.) Egyébként én meg az ilyen jellegű miértekre azt gondolom egyszerűbb válasz is lehet (szabad továbbgondolni): azért, hogy ne unatkozzunk az életben.:))
  2. Niki
    Igen mindig az a legnehezebb, hogy saját dolgainkkal, hibáinkkal szembe nézzünk. Amikor felismertük a hibáinkat, ritkán saját magunk, gyakrabban mások általi figyelemfelhívás után akkor onnantól nagyon kitartónak kell lennünk önmagunkkal szemben, hogy a rossz szokásainkon változtassunk. De bízom és hiszek benne, hogy változtatni tudunk. :-)

Leave a comment

*