Ablak a világra

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap
délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a
szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik
beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a
nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal
töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon
át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak
ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt
minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő
behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli
menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga
elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom
kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik
ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az
ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve
látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az
eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli
világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! – mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját
helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és
boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az
életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az
élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma – bármilyen sok is
jusson – véges.

One comment on “Ablak a világra

  1. Niki on said:

    Nagyon megható ez a történet… még keresem a szavakat. Olyan könnyen elfelejtem a hétköznapok sűrűjében azt hogy minden nap ajándék, sokszor úgy van az ember, hogy csak ezen legyünk túl és könnyebb lesz. Értékelnünk kell az életben a pozitív dolgainkat, ami a jelenben pedig negatívnak tűnik arról pedig soha nem tudhatjuk, hogy később hasznunkra fog válni, tanít bennünket, így azt is értékelni kell. Megértőnek és segítőkésznek kell lenni mindig mindenkivel szemben, ha valamit pedig nem szeretnénk vagy nem teljesen úgy szeretnénk mint a másik ember azt pedig meg kell beszélni vele. Egyszer hallottam vagy olvastam egy mondást ami nagyon tetszik, pontosan nem tudom, de a lényege az, hogy az önzetlen és bölcs ember akkor sem bánt mást, ha ő szenved, inkább segítőkész és törődik másokkal és igyekszik jókedvű lenni, derűt hozni mások életébe.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

HTML tags are not allowed.